Sorok mögött: Szerelmi háromszögek

 <warning>erdőnyi cenzúrázott vallomást és virító geometriai alakokat tartalmaz</warning>
 

Vajon a szerelmi háromszög csak mostanság lett menő téma? És vajon ez "csak" egy YA-toposz? Én úgy tudom, már Bella és Katniss előtt is éltek királynők, akik lovagok közt válogat(hat)tak, a "hát én immár kit válasszak?" ősi dolog, és tulajdonképpen arról szól, hogy, izé... a nő szag alapján szaporodás szempontjából a számára genetikailag legoptimálisabb hímegyedet választja, mivelhogy a brit tudósok megállapították, hogy a NagyŐ egy mítosz, nincs olyan, hogy a zigazi, akit a mennyei Atya nekünk, csakis nekünk, miattunk teremtett, és kirendelt a mi kényünknek. Az ember fiai és leányai felelősek és szabadok hát választani ahányszor csak akarnak szerencsére azok közül, akikből esetleg válhat számukra NagyŐ, dönthetnek akárhogy és lehet abból abszolút bármi. És ezen a ponton jön be mindaz, amitől szerintem sokunknak tele lett a hócipője a szerelmi háromszögekkel. (a továbbiakban:▲) Túlságosan sablonosokra sikerülnek, hiányzik mindaz a rengeteg lehetőséig és végkifejlet, ami a témát érdekessé tenné, és hiányzik belőlük bármi nüansz és bármilyen helyzet és folyamatfoszlány, ami a kapcsolatokban előfordulhat, aközött a két véglet között, hogy a közös élet  igazi társakká érlelhet vagy ellenségekké.
    Az írók elég gyakran azért tesznek bele a regénybe ilyen háromszöget vagy sokszöget, mert úgy gondolják, remek eszköz konfliktusok és érzelmi feszültségek generálásában, de legtöbbször csak szappanoperás jellemzőket visznek vele a történeteikbe.

Lássunk csak négy szerény kifogást, mikor és miért szokott bajom lenni nekem a regényes▲-kel :)

1. A legnagyobb ellenérzést az kelti bennem, amikor a háromszög szárai nem egyenlőek...

Rossz fiú vs. angyalfiú. Új fiú vs. idegesítő, régi barát. Mind jól ismerjük a forgatókönyvet: a rossz fiúk és a titokzatosak az újak a végén díjat kapnak. Ugyan már! Nem lehetne mindkét NagyŐnek egyforma esélye a párbajban? Mindkettő ígérkezzen ígéretes partinak, és mindkét választással egyformán járjanak kockázatok és járulékos veszteségek. Azok mindig vannak, higgyétek el!

   Persze, minél nagyobb a kiszámíthatatlanság, az írói kockázat is nagyobb, mert ha Feri nyer, akkor a Team Alexikusz falhoz csapja a könyvet és lecsillagoz a mo... goodreadsen.

   Amit még igazán bosszantónak és fárasztónak tartok egy ilyen történetben, ha a hölgy csak az egyik férfi szereplőbe szerelmes, de azért még el-eltöpreng a másikon is, mert nem szeretné őt megbántani. Wtf! Az is csúnya háromszög, amikor a fésületlen, unatkozó feleség életében felbukkan az új izgalmat ígérő, megkésett inglispejsönt lovag, mire ő azonnal megfésülködik. Igaza van, megérdemli, hogy figyeljenek rá, eddig romantikus is, de aztán elrontják azzal, hogy hirtelen kiderül, a férj/régi szerető amúgyis egy seggfej. De akkor mi a francnak ült mellette? Jó, legyen ennél komplikáltabb az élet. De akkor is: tényleg abszolút Gonosz a férj? Annyira, hogy bármit megbocsátunk nekik, és még azt is elfogadjuk, ha kinyírják a kicsi ő-t?

  Ennél az egyes pontnál felmerül a kérdés: nem lehet, hogy azért csesszük el legtöbbször a▲-et, mert nem is hiszünk abban, hogy lehet egyszerre két embert szeretni, vagy: hogy sokféleképpen lehet szeretni? Mert akkor lehet, hogy nem a háromszög lenne a mi témánk.

2. A másik gyakori gond a háromszögekkel, hogy nem is realisztikusak. Ugyanis egy igazi ▲-ben mindenki meghal!

...csak viccelek. :) 

    Azért nem életszerűek, mert a való életben legtöbbször amikor végzetes döntésről van szó, akkor egy fiatal lánynak nem is két fiú között kell választania, hanem: pasi vs. szülei, pasi vs. tanulás és karrier, pasi vs. a párt, pasi vs. önbecsülése.
    Az erőltetettség amiatt is érződik, mert a valóságban egy ▲ nem épp annyira romantikusan ajakrágcsálós töprengés. A lányregények szeretik hinni, hogy minden lány szerelmi élete arról szól, hogy két hős közül választania kell. Mégsem emészti őket fel, pedig egy ilyen intenzív érzelmekkel járó háromszögben vergődő döntésképtelen lélek megbetegedhet, totál tönkremehet. "A túl sok szerelem megöl in the end la la la." (Queen)
   Apropó egy ▲ -ben a kishölgy miért nem hallgat a józan eszére szívére, vállalja és tartja meg mindkét hőst? Ja, a társadalmi morális nyomás a zsáner elvárásai is. De ha mindkettőt szereti, bár csak egyet akarna, akkor eleve ott a gond, hogy valójában egyikük sem elég hős, egyik kapocs sem elég elsöprően erős ehhez. Ejtenie kellene mindkettőt! ... mikor is hallottam ilyen YA regényről vagy láttam ilyen hollywoodi filmet? Ja... soha. Csak a westernekben szoktak magányosan vagy csoportosan ellovagolni a naplementében.

  

3. A regényes ▲-k könnyen azt sugallhatják, hogy a vonzalom misztikusan sorsszerű valami és ezért életre szóló döntéseket kér. Azt is sugallhatják, hogy minden felbukkanó férfiban/nőben - mert ugye a történetben is ha színre lépnek, és szexik, akkor már románctényezők - potenciális társat vagy szexpartnert kell látni. Tojnak a barátságokra, mert férfi-nő barátságokról nem is hallottak.

4. El-elfelejtik, hogy nem mindig két férfi és egy nő alkot ▲-et, hanem lehet két nő és egy férfi – nahát, mily meglepő! – meg aztán: két férfi és egy férfi, egy férfi+egy nő és egy nő, három nő és egy férfi, öt ufó és egy yeti. Bocs, azok sokszögek, bukásra álltam mértanból.

  Gyakran fantáziátlanok, na. :)

Gondolkodtam a kedvenc olvasmányaimon, és hát egyetlen könyvet találtam, amiben van ▲, és ez az Elfújta a szél. Többszöri olvasás, két évtized és némi írástechnikázás után is úgy látom, egy kiváló regény minden szempontból, remek karakterekkel.

   Megnéztem a kedvenc filmjeim listáját is, és csak egyet találtam, amiben van szög, ez az The Edge, dehát egészen más perspektívából nyújtja. Szerintem a legjobban sikerült és legemlékezetesebb▲ amit valaha láttam, az a Pearl Harbor, bármilyennek is ítéljük a hangulatát és a végkifejletét, maga a háromszög komoly alapszituáció. Úgy látszik, régen háborús időkben ezek a mértani kapcsolatok jobban működtek. :)) Nagyszüleim is meséltek. Igaz, van egy rakás, amit még nem is olvastam vagy láttam, még olyanok is, mint pl. a Casablanca. Már nem is akarom pótolni, mert azt mondták, kész különlegesség, hogy nem láttam :)

"azt hittem, meghaltál"

   Inkább azokat a románcokat szeretem, ahol megdicsőülnek. (értsd: elköszönnek vagy feláldozzák egymást a hazáért) lehetőleg az egyikük közben jól bele is haljon, hogy minél nagyobbat lehessen a végén bőgni. Érdekesek azok a lávsztorik is, ahol a Sors eleve elrendelt, de ők szembefordulnak, bár lehet, hogy ezekben a dacolás a lényeg...

   Nem kell komolyan venni ezt a bejegyzést - látható, hogy nem vagyok túl olvasott a témában, és írói tapasztalatom sincs. Jó, jó, a legelső regényemben tiniként egy szerelmi négyszögről írtam, és még írhattam utána pár ilyent az olvasott és látott mintákra, de felnőttként valahogy az olvasóim a szereplőim megúszták ezt a kínzópadot. A Rengő hidakon regényben Tessa csak érdekből van Martinnal, (pfúj!) tudja, hogy kitől mit akar, no dilemo. Az Alkonyőrzőkben pedig a bizarr kapcsolatban lévő üdvöskék épp kiöregednek pfúj abból, hogy úgy érezzék, birtokolhatják egy másik ember életét, inkább az időhiánnyal piszmognak. A most készülő regényemben kialakult egy-két szokatlan szög, de ezek békésen megférnek egymás mellett, mert egészen másfajta problémából fakad a kapcsolatalakulási gubanc.

   Én abban szeretek hinni inkább, amiben háború idején szoktak, amiben az Elfújta a szél. A szerelmi elakadások és vesződségek elsősorban szexuális frusztrációból, belső állapotokból, éretlenségből és gátakból fakadnak, no meg az "azt hittem, meghaltál" félreértésekből, és csak ritkán külső klánbeli harcokból, még kevésbé vagy csak közvetetten egy harmadik vagy sokadik ember szerencsétlen/szerencsés felbukkanásából.

Mások bejegyzései a témában:

Nibela
Gaura Ágnes

Sütő Fanni
Pusztai Andrea
Szaszkó Gabriella

képforrások: Nina forever; www.freakingnews.com


.