Év végi könyvajánló

Minden decemberben szoktam írni a blogomra évösszegzést, no meg filmajánlót is az ünnepekre, de idén a tarsolyomba borzasztóan kevés film került, írós kalandok sem értek, így kimarad mindkettő. De azért van itt egy-két dolog zsuzsyb piros tarsolyában is. :) Például ez a bódító cukorka: ha már nem bírjátok a karácsonyi "kénefa ráérmég elválok veszekfát hogynézmárki ennyitegyfáért jóleszazelső holafűrész szomszédnál holacellux megyünknagyihoz nemakarok minimaxkell jönjézuska nembajhabüdös" akkor cseréljétek le a csendes éj-lemezt és tegyétek be a Beautiful people beautiful problemst. :) Én az idén rongyosra hallgattam, (ezt is) jó nóta. De gondolom, ti szép emberek, hogy még annál is szebbek a problémáitok és még a kénefánál is tartalmasabbak és nyugisabbak az ünnepeitek, ezért inkább könyvajánlóval jövök. :)

Nem szokásom összeszámolni hány könyvet olvasok el egy évben, így nem tudom pontosan hány könyv közül is választok most kedvencet idei olvasmányként, csak azt tudom, hogy sokfélét olvastam. Ezek közül kedvenc könyvem Trevor Noah-tól a Born a crime volt. (hm, milyen érdekes, hogy tavaly is a legnagyobb élményt egy életrajzi mű nyújtotta) Sajnos a Born a crime nem jelent meg magyar fordításban - remélem, jövő évben valaki utána kapkod - de addig is olvassátok el nyugodtan angolul, én például  úgy éreztem, hogy ha nem angolul olvasnám át sem jönne ennyire a szerző eredeti humora.

Ha kevés olyan életrajz van, amire tényleg nagy szüksége van a világnak és hiánypótló mű, hát a Born a crime biztosan köztük van.

A könyv legnagyobb érdeme, hogy nemcsak egyszerűen egy életrajzi könyv egy gyerekről, akinek meg sem szabadott volna születnie, egy kilátástalansággal szembenéző fiatalról, szegénységről, családi bántalmazásról és egy ritka erős jellemű, modern xhosza asszonyról, és nemcsak egy „anya és fia a világ ellen”-történet, hanem az egyéni szinten történő esetek és helyzetek egy átfogó, hiteles és gazdag képet festenek a dél-afrikai posztapartheidről.

   Trevor Noah úgy mesél még az apartheidi törvények abszurditása által teremtett helyzetekről is, hogy azt sem tudod sírjál vagy nevessél, később pedig a posztapartheid-i hétköznapokban a kulturális különbségek egyre komikusabb szituációkat szülnek. A könyvön végig érződik, hogy amerikaiknak íródik, őket igyekszik megszólítani, a hasonlatok is ezt sugallják, és az elején még bosszankodtam is a fejezetek elején megjelenő pár oldalas kulturális és történelmi ismertetők miatt, de aztán ahogyan ezek a bevezetők rövidülnek, úgy válnak egyre árnyaltabbá is, és én rájövök, mennyi mindent nem is tudok még Dél-Afrikáról, vagy esetleg csak száraz tényként volt meg, még sosem gondoltam rá ilyen összefüggésben. Azért is örültem a gazdag társadalmi képet nyújtó oldalának, mert míg rengeteget olvastam az apartheidről, az utána következő időszakról csak szedett-vedett képem volt, bárhonnan kaptam őket, egyoldalúság fenyegette.

  Trevor Noah humorának már akkor rajongója voltam, mielőtt az amerikaiak felfedezték és kisajátították volna őt maguknak, nagyon kíváncsi voltam hát egy ilyen ember életrajzára. Tudtam, hogy a könyv stílusát szeretni fogom, de arra nem számítottam, hogy ilyen sokat kapok majd Dél-Afrikából, ahogyan arra sem számítottam, hogy nemcsak nevetni fogok, hanem sírni is. Eddig fogalmam sem volt arról, hogy ennyire lehet egyszerre hidegrázósan sírni egy fájdalmas helyzeten, és közben mégis fel-felnevetni. Noah-nak úgy látszik nem csak az adatott meg, hogy a nehéz körülményein okos és autentikus humorral tanuljon meg felülemelkedni és túlélni, de az is, hogy ezeket az érzéseket másokból is kicsalja.

  

Bár már találkoztam párszor azzal a mentalitással, amikor a kereszténység találkozik az afrikai babonákkal, sosem gondoltam rá úgy, mint humorforrásra, hát itt most a 3. fejezetnél konkrétan éreztem, még a lelket is kiröhögöm magamból. Aztán volt olyan fejezet is (Go Hitler!) amikor pontosan az történt, ami szokott Noah mesélgetései közben… gyakran eléri ugyanis humoristaként is, hogy olyasmiken röhögj, amin soha nem gondoltad volna, hogy röhögni lehet, fogod a hasad, és közben átvillan az eszeden „juj, ezen nem is szabadna kacagni, ez valójában rémes”, de képtelen vagy leállni, és a fellazulás után nincs is bűntudatod, valahogy emberileg többnek érzed magad pusztán azáltal, hogy más megvilágításba és összefüggésekbe helyezték a tényeket.

    A könyv közepén egyre több elgondolkodtatást kaptam, a végére pedig kijöhetett belőlem minden sírás. A legmegrendítőbb számomra a börtönbeli „Hulk” maradt, úgy érzem, sosem fogom elfelejteni az alakját, és mindazt, amit ez az ember jelent.
A világ legnagyobb problémája talán az, hogy nem adatott meg többeknek az a fajta humor, ami Trevor Noah-nak.

Második könyvként Bakti Viktor Integrálva című regényét ajánlom, ami most decemberben jelenik meg a Könyvmolyképző Kiadó Sötét örvény sorozatában. Íme a fülszöveg:

Lépj a jövő útjára!
2066 – Philadelphia.
Themisz, a titokzatos szuperszámítógép mindent lát, még a jövőt is. Kiszámítja, hogyan boldogulhat legjobban az emberiség.
Digitális jósok súgják meg a jövőt, ám az egyikük meghal, miközben Jarrednek, a zsoldosnak egy döbbenetes üzenetet mutat.
Vajon rendszerhiba, vagy valóban a jövőt fedi fel?
Az események láncreakcióként követik egymást.
Rejtélyes szervezet lendül mozgásba, hogy a virtuális térbe börtönözött, testetlen hacker segítségével megfejtse a Themisz titkait. A meghasonlott zsoldos döntésre kényszerül véres állandóság és küzdelmes változás között. Yolanda, a reflektorokhoz szokott riporternő szembesül a kíméletlen valósággal. Vajon él a csábító ajánlattal? Engedi hogy maga a jövő költözzön be saját húsába és csontjába? Victor, a cég vezérigazgatója is nyomozásba kezd, hogy olyan sötét titkot fedjen fel, amitől még őt is óvják.
Mi valójában a rejtélyes Themisz?
Harc kezdődik a valóságban és a kibertérben egyaránt.
Már nem csak a Themisz a tét, hanem a szabadság.
Vajon test vagy az elme szabadsága fontosabb?

a borítópályázat nyertes terve

Miért ajánlom? Mert olvastam előolvasóként, és a történet velem maradt. Még hogy nincsenek jó magyar kezdő sci-fi írók, irgum-burgum! Na tessék, itt van egy! Ma, amikor a cyberpunk lassan valósággá válik, az Integrálva története nemcsak aktuálisat, hanem újszerűt is tud nyújtani, és mindezt biztos kezű cselekményvezetéssel, megrendítő központi elemmel, színvonalas stílussal. ITT Viktor regényét már meg is rendelhetitek, ITT pedig követhetitek őt további hírekért a könyvmegjelenés kapcsán.

És végül persze ajánlanám ünnepekre az Alkonyőrzők című regényt is, de tudom, hogy pont egy évvel a megjelenése után hülyén jönne ki, hiszen egy év alatt már csak elolvastátok. Mi az hogy neeem? szerző a szívéhez kap :))) Lehet hogy egész évben szépirodalmat olvastál? szemérmes romantikusat? vad erotikusat? vagy egész évben csak igazi sci-fit?  Nos, ez pont egyik sem. Lehet ideje megkóstolni valami kétszínű sütit is az ünnepekre? Bármi is a kedvenced, az Alkonyőrzők tuti elrángat tőle, és elvisz egy körre, ami egyszerre cuki-creepy.

   Ami pedig engem illet decemberben tervezem befejezni a Homo Deus-t, és lehet, hogy Ovidiu Eftimie "halálosan komoly" sci-fijét fogom még elolvasni, aminek a második része nemrég jelent meg. 

Hogy miért? Mert már az első részen is szétröhögtem az agyam.  A fantasztikum ritkán találkozik ennyire szórakoztatóan a realitással, és az abszurditást megteremtő sok-sok hétköznapokból összehordott román „kacat” okosan illeszkedik koherenssé. Érdekes látni, hogy bár a könyv mennyire nem veszi magát komolyan, mégis azzá tud válni: szórakoztatóan emelkedik a velejéig társadalomkritikai szintre.

Ha ezeket már mind olvastátok, és még rengeteg időtök maradt :) akkor nézzétek meg a Black Mirrort. Ha egyetlen filmet, sorozatot, vagy bármilyen néznivalót kellene választanom idénről, amit a jövőbe magammal vihetek, akkor nekem ez lenne az. Imádtam a témáit - szerintem ma minden sci-finek ezekről kellene szólnia, ezek bizony nem tudományzószba kevert fantasyelemek - szerettem, hogy minden része különálló történet, és hogy bárhogy találgat az ember, sosem lehet tudni, hová fog kifutni a történet. Valahogy a legjobb kérdéseket teszi fel a végén. Hölgyeim és uraim! Tekintsék meg két ünnep közt a közeljövőt! Meglepődnek, elborzadnak minden részen? Ugyan, ugyan… csak tükör. És azt ismerik már.

     Szép legyen számotokra az év vége, és fantasztikusan jó a 2018!

Köszönöm, hogy olvastok.

 .